Ayurveda az életfilozófia

Az egészségről beszélve, minden ember első gondolata, - bárhol is él a világon –, a betegség, az orvos, a gyötrődés, hogy hova, kihez, forduljon..., a gyógyszerek, s a félelem, hogy meggyógyul-e...
De ha a valóban magára az egészségre gondolunk, az sokkal több, mint az, amit gyógyszerekkel befolyásolni tudunk. Az ember önmaga sem csupán egy materializálódott forma.

Az emberiség fejlődése során, kialakult az a szociális rendszer, melynek feladata az egészség megóvása. Ez az orvoslás. Ahogy a társadalom és a benne élők viszonyulnak önmagukhoz, olyan lesz az egészségügyi rendszere is. De egy olyan egészségügyi rendszer, amely csak a materiális testre koncentrál, s csak a matériába tartózó rendellenességeket igyekszik gyógyítani, soha nem lesz képes meggyógyítani magát az embert.

Az ayurveda nem csak orvosi megközelítése az egészségnek, hanem egységes életfilozófia is, nagy szerepe van benne a szubjektív, a nem materiális oldalnak. Mindennek, amit nem csak fizikálisan, de mélyen bent, tudat alatt is érzékelünk. Az ayurveda mind a spirituális, mind a materiális oldalról konstruktív módon avatkozik be az emberi életbe, ezért elmondhatjuk, hogy holisztikus, teljességre törekvő. Az ayurveda szempontjából a nem materiális alkotóelemek a tudat, az ész, a gondolatok és az emóciók. Ez utóbbiak irányítják bennünk a materiális folyamatokat. pl. valamilyen emóció váltja ki az epe kiválasztást, vagy a vegetatív idegrendszeri reakciót. 
 
Az ayurveda nagy jelentőséget tulajdonít érzelmi oldalunknak, hogy pontosan értse, hogy megértse; miért történik az, ami történik. Az ayurvedában az ayus jelenti az életet, amely védikus megközelítésben négy alkotóelemből épül fel: atma lélek, manasz ész, indria érzékelőszervek, sharira test. E négy aspektusnak, melyek egységét ayusnak, életnek nevezzük, meg van a saját funkciója, szerepe. Az ayurveda célja, hogy a négy alkotó elem között megteremtse a harmóniát, a fizikális, a mentális, és az emócionális egyensúlyt, mely akkor borul fel, amikor megromlik a kapcsolat egy ember materiális és lelki, vagy, ha úgy tetszik, szubjektív és objektív oldala között. Az emberi természeten belüli kapcsolatok működésének megértéséhez, az ayurveda figyeli az univerzumban zajló folyamatokat, melyekből levonja saját következtetéseit. Az ayurveda tudományának alapja; harmónia a természetben, s harmónia az emberben.
 

Az ayurveda nem csak a fizikai testet tanulmányozza, hanem a természetet magát is, így nem csak arra tanít meg bennünket, hogy hol található meg pl. a kamilla virág, vagy az apró bojtorján. De arra is megtanít, hogy milyen növények ezek, miért ott élnek, ahol, milyen energiáik vannak, milyen hatással vannak környezetükre, egymásra, s a mezőre, ahol élnek. Miért van a kamilla pont az apróbojtorján mellett, milyen kapcsolatban vannak egymással, a bolygókkal, létük hogyan függ össze a szárazsággal, vagy az esővel. S amikor mindez értelmet nyer, akkor fény derül arra is, hogy milyen hatással van a kamilla, az egyes emberekre. Elmondhatjuk, tehát, hogy az Ayurveda, holisztikussága mellett, univerzális tudomány is. 

Már őseink is tisztában voltak azzal, hogy életüket az atma, az én irányítja. Azt is tudták, hogy az atma forrása, valahol mélyen bennük van. S ez az a kapcsolat, az a létra, mely összeköti őket, s bennünket is az unverzummal, az Istennel. Az emberiség mindig tiszteletben tartotta azokat a praktikákat, gyakorlatokat, melyek segítségével közelíteni lehetett egymáshoz a tudatot és a lelket. Ezért született pl. a jóga, a tajcsi, a tantra, s bármilyen vallás, melyek célja, hogy az emberi tudat közelebb kerüljön a lélekhez. Itt most fel kell tennünk a kérdést, ha a lélek jó irányba vezeti az embert, ha tudatosan irányítja az egészség felé, akkor miért vagyunk mégis olyan gyakran betegek? A miértre a tudatunk, pontosabban a manasz, az ész a válasz. Az ész, olyan megfoghatatlan valami, amely képes beavatkozni az érzékeinkbe, gondolatokat hoz létre, s a gondolatok képesek vagy reagálni az érzékekre, vagy akár létre is hozni őket. Nézzünk egy egyszerű példát, számtalan esetben eszünkbe sem jut, hogy az édesség káros, fogyasztjuk, mert jól esik, mert az érzékeink azt mondják; finom. Ebben az esetben, a józan ész valahol messze jár. Ha ott lenne, szólna, hogy a cukor, ekkora mennyiségben – bármennyire finom is –, de egyáltalán nem hasznos a szervezet számára. Vagy bizonyára mindenki megfigyelte, hogy néha, bizonyos vágyak esetén képtelen „parancsolni” magának. Hol van ilyenkor a józan ész? Pedig a manasz, (ész) az a természetes felügyeleti szerv, amelyen keresztül kapcsolatba kerül egymással a lélek és az érzés. Ha az ész nem kontrollálja ezt a kapcsolatot, a lélek önmaga, egyedül nem képes arra, hogy jó irányt mutasson az embernek.

Az élet harmadik aspektusa az ayurvédában az indria, a külső érzetek, melyek a külvilágból begyűjtött információkat prezentálják az észnek, a manasznak. A külső érzeteknek abszolút tisztának, kell lennie, hogy ne hozzanak semmilyen, magától az embertől származó elemet, az információba, mely abból eredhet, hogy valami nem tiszta az egyén érzéseiben. A tisztaság a fizikális és a mentális tisztaságra is vonatkozik. Hogy milyennek látom az adott napot, az csak tőlem függ. Láthatom ragyogónak, boldognak, tisztának, de valami szürkítheti is. Utóbbi esetben, lehet bármilyen ragyogó is az a nap, számomra nehéz és szürke marad. az érzések és érzékelő szervek másik óriási szerepe hogy megvédik a lelket a káros behatásoktól pl. mindenki visszarántja kezét az égő gyertyától, mert érzi, hogy éget. Vagy néha előfordul, hogy a másik ember nem szimpatikus a számunkra. Nem tudjuk miért, de nem szeretnénk vele közelebbi kapcsolatba kerülni. Érzékeink tévedhetetlenül jelzik, hogy nem lenne jó. Ez is egy védekező reflex. Ide kapcsolódik a negyedik aspektus, a sharira, a test. Az ayurvéda nem fektet nagyobb hangsúlyt egyik aspektusra sem, egyformán kezeli mind a négyet. Ugyanakkor a test az a bizonyos kapocs, melyen keresztül befolyásolni tudjuk földi életünket. A test az, amivel házat építünk, kertet, földet művelünk, segítünk másoknak, s szolgáljuk az Istent. Ezért a test nagyon fontos aspektus, aminek mindig egészségesnek kell lennie.

Ez a négy elem az ayurvéda fő aspektusai, melyekből származnak a koncepciók. Nevezetesen, hogy a test, öt őselemből áll ezek:, tér, levegő, tűz, víz, föld. Ebből az öt elemből állítja elő, alakítja ki a természet, az emberi, fizikális testet. S hogy milyen lesz ez a test ezt határozza meg a három biológiai hatóerő, a Vata, a Pitta, illetve a Kapha. A Vata integrálja a levegőt és az űrt, a Pita a tüzet és a vizet, a Kapha a földet és a vizet. Ez a három hatóerő minden ember szervezetében egyedi arányban van jelen, s ezek egyedi keveréke határozza meg az ember alkatát. Ide tartozik a gúna is, mely az a természetes állapot, ami az univerzumból származik, s abszolút szinkronban létezik a manadával, a lélekkel. Ha az emberi lélek fejlődik, s felsőbb szintre jut, akkor a szatva, ha nagyon alacsony szinten van, akkor tamasz dominál benne, ha pedig az ember valahol középtájon helyezkedik el, akkor a radzsasz csatlakozni fog vagy a szatvához, vagy a tamaszhoz. A radzsasz, az az energia, mely bennünket, a lelkeket vagy a szatva, vagy a tamasz felé irányít. Vagy segít felfelé, a szatva irányába mászni, vagy hagyja, hogy zuhanjunk lefele a tamasz felé. Így lesz az emberből szatvikus (boldog, kiegyensúlyozott), vagy tamasztikus (egocentrikus, csak önmagával törődő) ember. 

Mind az öt elemnek, űr, levegő, tűz, víz, föld, saját íze van, s az íz hatni fog az egyik érzékelő szervre, mondhatjuk feléleszti azt. Minél több van az egyik elemből valamiben, annál erősebben érezzük annak ízét. Ez azért fontos, mert, ha tudjuk milyen elemnek, milyen íze van, azonnal tudjuk azt is, hogy pl. az édes, a víz és föld íze. Ez a két elem, pedig nehéz elem, így, ha a kaphás ember édességet eszik, akkor fokozódik benne a víz és föld elem, ami hízáshoz vezet. A paprika viszont csípős ízű és növeli a pitát, az égető, csípős érzés, emésztésfokozó, anyagcsere serkentő és izzasztó hatású. A Gránátalma fanyar ízű, fokozza a vatát, s ezzel fokozódik a levegő mozgás,levegő tartalom a szervekben. A fentiekből kiderül, ha tudjuk, hogy milyen elem, milyen ízt hordoz, s az mit képes megváltoztatni a szervezetben, akkor úgy tudjuk az ízeket összeállítani, hogy az befolyásolja a szervezetben lévő elemek mennyiségét. Fogyásra, hízásra ösztönözze a szervezetet, harmonizálja vagy esetleg diszharmonizálja azt. 

Az ayurvédában, minden, ami a világon létezik a Kapha Pitta Vata jelensége alapján van besorolva. Az emberek konstitúciója éppúgy, mint az, hogy milyen integrális erő van egyes növényekben vagy gyümölcsökben, hogy milyen gyógynövény melyik integrális erőt tudja befolyásolni. Az emberi test fizikális elemekből áll, melyet a három integrális erő alakított ki, ezért lehetséges, hogy valakiben több kapha dominál (több alap elem - föld és víz) ezért neki szép, formás teste lesz, nagy szeme, fekete haja, kiegyensúlyozott gondolatai, hormontermelése, benne minden, ami materiális, egyensúlyban lesz. Az ilyen ember soha nem lesz hajlamos a szélsőségekre, soha nem lesz túl nagy étvágyú, nem válik szexmániássá. Mindig stabil, mindig kiegyensúlyozott lesz. Minden szerve és sejtje között is harmónia lesz, nem, vagy csak ritkán lesz beteg. De mivel a föld és víz elemei megtalálhatóak benne, hajlamos lesz a hízásra. Vagyis, ha nem mozog eleget, vagy túl sokat eszik, akkor ezek az emberek, elkezdenek hízni, a zsírok, lipidek lerakódnak, s megbetegszenek. A kapha típusú ember betegsége lehet pl. a felső légúti betegség, a szív- és vérkeringési pangások, ödémák koleszterin növekedés, stb. Az ebe a típusba tartozó embernek soha nem szabad lustának lennie, mindig szigorúan diétáznia kell. Az ayurvédában, - mint azt már említettük is –, az ételek is a pitta-vata-kapha alapján vannak besorolva. Tudjuk, hogy, mely ételek azok, amelyek képesek vagy fokozni, vagy csökkenteni a pittát, vatát, avagy a kaphát. Tehát a kapha típusú betegnek csak olyan ételeket szabad ennie, ami csökkenti szervezetében a kaphát.

De vannak olyan emberek, akikben a pitta dominál. A pitta, ötvözi a tüzet és a vizet, akiben a pitta integrális erő dominál, annak gyors a hormonális működése, a ferminek, az enzimek kiválasztása, az emésztése, az anyagcseréje, a gondolkodása, meleg a keze, a bőre. Ugyanakkor gyorsan kihullik a haja, romlik az amúgy éles látása, hajlamos a szervezete az elsavasodásra. S mivel a benne lévő tűz nagyon érzékeny a levegőre, a benne lévő vata fokozza a pittát. Állandóan egzecíroztatják egymást, s valamilyen egyensúlytalanságot okoznak a szervezetben, pl. stressz alakul ki. Ezért a pitta típusú embernek gyakran vannak gyomorproblémái, pattanásai, fejfájása, magas vérnyomása, stb. De, ha egészséges, és kordában tudja tartani a benne lévő pittát, akkor erős, határozott, döntésképes, tele van energiával, meleget sugárzó, és nagyon sármos ember. Az emberi szervezetben a vata felelős az összes mozgásért, lásd: idegrendszer működése, gondolatok, nyelés, légzés, bélmozgások, széklet, vizelet, erekció, ejakuláció, menstruáció stb. Ha a vaták között egyensúly van, akkor az emberben is minden tökéletes. Ámde a vata nagyon könnyen kibillenthető egyensúlyából. Akár külső, akár belső tényezők képesek erre, s a vata változásával, változhat az idegrendszer működése, a gondolkozás, a szívműködés, az emésztés gyorsasága, a bélmozgások, a vérkeringés stb. Ha a vatát nem tudjuk helyre állítani, ezek a rendellenességek, melyek elsőre átmenetiek, állandósulnak, krónikussá válnak. A vatára jellemző betegségek a bél problémák, ízületi betegségek, gerinc fájdalmak, depresszió, pszichés instabilitás, fejfájás, pánik szindróma, szívritmus zavar, illetve sok olyan betegség, mely funkcionális működési zavarból származhat. De természetesen jó tulajdonságai is vannak, pl. könnyű, gyors memóriája van, nagyon gyorsan dolgozik, eszik, mozog. Az ayurvedikus bölcsesség azt mondja, hogy a jó tulajdonságokban rejtőzik a betegségre való hajlam. Ha a vata típusú ember túl gyors, akkor megbetegszik. Ha a pitta túl tüzes megbetegszik, ha a kapha túl sokat eszik megbetegszik. Az ayurveda azt tartja, hogy ne növeljük az életerőt, mindig csak annyi legyen, amennyire az embernek természetszerűleg szüksége van. Ha kicsit több van, akkor az már rendellenesség, vagyis dosha. Ha a vatából több van akkor az a vata-dosha. Ha a pittából van több, akkor az a pitta-dosha, és ha kaphából van több, akkor az a kapha – dosha. Az ember csak akkor képes meggyógyulni, ha már nincsen benne dosha. Az orvos feladata, hogy visszaállítsa az ember születéskori vata-pitta-kapha egyensúlyt. Ezt a hármas egyensúlyt az ayurveda prakritinek (az ember természetének) nevezi. De mivel az ember élete során változtatja a benne lévő pitta, vata, kapha mennyiségét, különböző betegségek, vagyis vikritik alakulnak ki nála.

A prakriti / vikriti koncepció alap elve nagyon egyszerű; az embernek mindig úgy kell élnie, viselkednie, hogy a prakriti mindig prakriti maradjon.  Az ayurvédikus orvos egyik legnehezebb feladata az, hogy ki kell derítenie, a hozzá forduló emberben milyen gúna (szatva – tamasz – radzsasz), dósha, avagy rendellenesség van most, hogy milyen prakritivel született, s jelenleg milyen vikritivel küzd. De nem elég ezeket csak kideríteni, meg is kell gyógyítani. Az ayurvéda olyan egészségügyi rendszer, amivel az ember fizikai – lelki egyensúlyát befolyásolni tudjuk. Holisztikus (teljességre törekvő) tudomány, melyben előírás a természetes alapanyagok használata. Olyan gyógynövényeket, ásványi és állati eredetű kompozítumokat, használ, melyek képesek befolyásolni az emberi szervezetet. Nem csak a pitta-vata-kapha hármas egységét, hanem speciális hatásuknak köszönhetően képesek befolyásolni a már kialakult rendellenességeket pl. a májban, vagy a szívben. Az ayurvéda a fentiek mellett külsőleg, terápiákat is alkalmaz, pl. masszázst. De a terápia alatt sem csak a fájdalmas pontokra koncentrál, hanem igyekszik egyensúlyba hozni a pitta-vata-kapha közötti kapcsolatokat is. Ami mindezt nehezíti, hogy e három kozmikus erőnek több fajtája is van. Ám, az ayurvédikus terápiák képesek irányítani nem csak az emberben lévő mozgásokat, hanem befolyásolni az anyagcserét, növelni vagy csökkenteni a pitta-vata-kapha mennyiségét a szervezetben. Az ayurvédikus terápiák képesek beállítani az abszolút egyensúlyt, s megszüntetni a fölösleges doshát. S nem csak masszázsról beszélünk! Az ayurvédában számos olyan speciális kúra van, ami kifejezetten pittára, vatára vagy kaphára alkalmazható, lokálisan és általános módon hat, ilyen pl. a Kati Vasti, Shiro vasti, Uro Vasti és még hosszan sorolhatnám. Mindezek mellett az ayurvedában létezik valami, amely semmilyen más gyógyászati területen nem található meg, ez pedig a tisztító kúra, a panchakarma. Az ember élete során köszönhetően a helytelen táplálkozásnak, a stressznek felborítja a vata-pitta-kapha egyensúlyt, s ennek következtében megjelennek a doshak, a különböző rendellenességek. A pancsakarma képes a felhalmozódott pittat, vatát, kaphát eltávolítani, s ezzel együtt megszüntetni a doshat. Tudva lévő, ha a dosha sokáig tartózkodik a szervezetben, akkor terjedni kezd, átlépi saját szintjét, s károsítja a dathut a szöveteket, melyek nem regenerálódnak maguktól, s az ember öregszik. Az ayurvedában a rassayana terápia pontosan arra irányul, hogy a károsított szöveteket regenerálja. Először eltávolítja a fölösleges doshakat, majd regenerálja a károsodott szöveteket.

Az ayurveda, globális egészségügyi rendszer. Nem vallás, nem szekta, nem módszer, nem valaminek a kiegészítése vagy melléklete, hanem egy önálló, jól működő egészségügyi rendszer, ahol megtalálható minden ami szükséges nem csak a betegség, de az EMBER gyógyításához is. Az ayurveda a modern orvostudomány anyja, majdnem 3000 ezer évvel ezelőtt Észak - India területén született, s nagy tudósok, risik bölcsességéből származik. 

A risik (bölcsek) ezt az információs tudást Istentől kapták. Egy idő után, e tudás három vonalon kezdett terjedni, egyik volt a Himalaya, Tibet, Kína vonal, s e vonal mentén megszületett a tibeti és a kínai orvoslás. A másik vonal a malayziai ott szintén kialakult az ayurveda és a malaj orvoslás, a harmadik és egyben a legnagyobb vonal Arábia volt, a selyem út mentén.

A Shinai félsziget, Palesztina, Mezopotámia és Görögország, ahol a Unani orvoslás alakult ki. Ezt az óriási tudást Avicenna, a perzsa származású fizikus, filozófus és tudós, a középkori muszlim gondolkodás egyik legnagyobb alakja foglalta könyvbe, a XVII századik minden orvosnak, - beleértve az európai orvosokat is –, volt a „bibliája”. A könyv címe: Kánon volt (al-Kánún fí Tíb = Az orvoslás törvénye), öt könyvből állt, minden könyv több fejezetre oszlott. A XVIII. századtól a materiális medicina nagyon gyors fejlődésbe kezdett, megjelent a mikroszkóp, a röntgen, ami óriási előre haladás volt az emberi testbe való betekintés területén. A mai orvostudomány pedig már nagyon komoly, súlyos betegségek kezelésre is alkalmas, sőt járványokat képes megelőzni, s mind sebészeti, mind diagnosztikai szinten nagyon előre haladó.

De ne feledjük, hogy amikor az orvos felesküszik a gyógyításra, akkor nem arra esküszik, hogy a csak a beteg testrészt gyógyítja. Az emberi gyógyászatban, mindent ami működik, mindent, ami segít a beteg emberen, s mindent ami jogilag elfogadható, az orvos köteles használni. Ezért az ayurvedában látjuk azokat a lehetőségeket, - melyek a modern orvoslási lehetőségeknek is záloga -, hogy képes csodálatos, eredményeket hozni nekünk orvosoknak,s óriási segítséget adni az embereknek.