A pontos és időben felállított diagnózis a sikeres orvosi kezelések alapja, és sok esetben a beteg élete múlhat rajta. Ezért a helyes diagnózis felállítása a legfontosabb minden gyógyító intézmény, így a mi számunkra is. Napjainkban gomba mód szaporodnak a diagnosztikai központok, s állítanak fel különböző diagnózisokat. Ám  a lényeg, hogy mi a baj? Mit kell(ene) kezelni? -  gyakran mégsem nem derül ki. A beteg szervben diagnosztizálni tudjuk ugyan a betegséget, de a probléma soha nem ott és akkor kezdődik, hanem sokkal előbb és egészen máshol. Az ember nem csak az a test, amit a tükörben lát. A teljes ember, test és lélek együttese, ezért a diagnosztikának is holisztikusnak kell lennie.

 

Egyrészt ki kell deríteni, ki, milyen típusú ember él abban a testben, milyen tulajdonságai vannak, milyen körülmények között, s milyen feladattal érkezett erre a világra, hogyan élt, s most hogyan él? Milyen hajlamai vannak, milyen külső és belső tényezők voltak hatással a fizikai létére? Milyen stressz helyzetekkel szembesült élete során, milyen volt a munkahelye, ott mi történt vele? Minden apró dolgot ki kell deríteni, amiből egy jól képzett, gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező orvos, felrajzol egy teljes anamnézist. Ez a kórtörténet nem lehet csak a betegségek tételes felsorolása, hiszen hiányozna belőle az egyik fontos tényező, maga az ember! Másrészt, ki kell deríteni, hogy mi változott meg a páciensben ahhoz képest, amilyen konstitúcióban (alkat) született. Ha pl. flegmatikus, vagy kapha alkatként született, s most vata, az teljesen az ellentéte az eddigieknek. Ebben az esetben bármilyen terápia hatékonysága és a kiderített fizikális probléma ellenére, a betegség valódi oka rejtve maradhat. Ezért segítségül hívjuk az ayurvédát, a több ezer éves tudományt, mely rendelkezik saját diagnosztikai eljárással. Ezt alkalmazzuk, de nem csak akkor, amikor a páciens megérkezik hozzánk, s kiderítjük az ő prakritijét (testalkat), vagy vikritijét (betegségre való fogékonyság) hanem végig, minden áldott nap, amikor vizsgáljuk és figyeljük, hogy a kezelés alatt a beteg milyen irányba változik. Mert az ember változhat jó, de rossz irányba is! Ezért ha az orvos ért az olyan fajta diagnosztikához, mellyel követni tudja a beteg pszichés változásait, s mindeközben látja az élettani folyamatok napi változásait, s tudja, hogy milyen irányba kell ezeknek változnia, akkor neki, s ennek a módszernek óriási lehetősége van arra, hogy segítsen a betegen. Ha nem látjuk, milyen változás lenne a helyes, akkor nagyon nehéz gyógyítani, hiszen az orvos sokszor nem tudja, hogy az esetleges hízás vagy fogyás a beteg adott állapotában, jó-e vagy rossz?

 

Ayurvédikus diagnosztika

Az ayurvédikus diagnosztikában van nyelv, szem illetve pulzus vizsgálat is. Ez utóbbiból létezik nyolcvan-kilencven fajta, melyből az orvos meg tudja állapítani, hogy milyen szervben, milyen változások történtek. Vizsgálja, hogy a bőr felületi hőmérséklete egyenletes-e vagy nem, nézi a székletet, a vizeletet, verejtéket. Minden számít a diagnosztikában. És természetesen ott vannak a nyugati orvoslási diagnosztikák, s annak eszközei, melyeket mi is alkalmazunk, gondolok itt a vérlaborra, az ultrahangra, vagy CT-re (számítógépes tomográfia), mely egészen molekuláris szintig képes a letapogatásra. A Calendula intézetében a régi és az új összefonódik, itt mind a keleti, mind a nyugati orvoslás megtalálható. Orvosaink nem csak hagyományos, de ajurvédikus módszerekkel is tudnak diagnosztizálni, s napról napra követik a beteg pszichés és fiziológiai változásait, s szaktudásukkal végig kísérik a gyógyulás útján.

 

Időszerű diagnózis nélkül a gyógyítás sokáig folytatódhat, anélkül, hogy meghozná a kívánt eredményeket. A nem időben felállított diagnózis, általában a betegnek és az orvosnak is bosszúságot okoz. Különösen aktuális ez a szív- és érrendszeri megbetegedések és anyagcserezavarok esetében, valamint onkológiai esetekben. Tény, hogy az anyagcserezavar első szakaszában könnyebb gyógyítani a hyperinsulinaemiat, mint a 2. típusú diabetest kezelni, az általános érelmeszesedés pedig még lehangolóbb.

 

 

Az „angina pectoris”, vagy ischaemiás szívbetegség diagnózisának felállítása és a betegségek kezdete között, általában évek, vagy még inkább évtizedek telnek el. A szív betegségeinek alattomossága abban rejlik, hogy az emberek többsége hosszú időn keresztül nem észlel semmiféle komoly elváltozást a szervezetében, és saját természetünk nem-ismerete nem teszi lehetővé, hogy felismerjük azokat az apró jeleket, amelyeket testünk a betegség korai (preklinikai) szakaszában küld nekünk. Hasonló a helyzet az onkológiai és a mozgásszervi megbetegedésekkel is. A szervezet szerveinek és rendszereinek pontos, időszerű kivizsgálása, az anatómiai és fiziológiai elváltozásoknak a legkorábbi stádiumban való kimutatása, az esetek döntő többségében a legsúlyosabb betegségek megelőzését is lehetővé teszi. A szervezet egy harmonikus, egységes rendszer, a központi idegrendszer irányítása alatt, amelyet tudatunk és tudatalattink vezényel. Érzéseink, érzelmeink, kívánságaink és gondolataink a felsőbb szellemi Én fizikai manifesztációi. Mindez együttesen alkotja az élő embert, az ő saját sorsával: boldog és egészséges, vagy boldogtalanul beteg - gyenge, elesett.

 

Felmerül a kérdés: mi az igazi, valós diagnosztika? Hogyan kell meghatározni a stressztűrő képesség szintjét, amely a modern élet formája lett? Hogyan tudjuk meg: milyen étel hasznos Önnek, és melyek azok az élelmiszerek, amelyek nem kívánatosak? Végső soron: a munka és pihenés melyik ritmusa az Öné, mennyi alvásra van szüksége és mennyi ébrenlétre? Gyakran, helytelenül, azt feltételezzük, hogy a betegség fogalma csupán a fizikai testre korlátozódik, elfeledkezve mindeközben a test egész-ségéről és harmonikusságáról. Egyáltalán nem úgy gondolunk magunkra, mint a Természet egy kicsiny részecskéjére, nem gondolunk arra a szellemi lényre, aki egyidejűleg több világban létezik. Ezért siklanak el mellettünk, és sajnos az orvosaink előtt is, a születő félben lévő betegségek előjelei, amiből az következik, hogy az egészség megőrzésének érdekében nem történnek meg a megfelelő intézkedések. Mikor pedig a betegség szétrombolta a szervezetünk egységét, szemrehányást teszünk magunknak: helytelenül táplálkoztunk, keveset pihentünk, nem sportoltunk, semmit nem tettünk az egészségünk érdekében, stb. És amikor feltesszük azt a kérdést, hogy „Mit nem kellett volna tennem, mikor, és hogyan kellett volna kezdenem a egészségemről való gondoskodást?”, gyakran halljuk azt a választ: „Nem tudom”. 

 

 

1./ Az ember pszichoszomatikus alkatának megállapítását 

– lehetővé teszi a szervezet sajátosságainak megértését, a betegségekre való hajlamának, a veszélyeztetett szervek és rendszerek, csak az adott emberben rejlő fiziológiai és pszichikai sajátosságok feltérképezését. Ami azt jelenti, hogy ennek megfelelően ki tudjuk választani a helyes táplálkozást, a munka és a pihenés helyes ritmusát.

2./ A mozgásszervek vizsgálatát

– a statikus elváltozások, a gerincferdülések, az izomrendszer görcsös elváltozásainak korai meghatározása. Szükség esetén radiológiai vizsgálatok (röntgen, MR, CT, UH), amelyek lehetővé teszik az adekvát fizikai aktivitás (séta, úszás, jóga, stb.) ajánlását és kiválasztását.

3./ A korszerű ultrahangos berendezések

- lehetővé teszik a belső szervekben még csak kezdődő elváltozások nagy pontosságú megállapítását. Természetesen, azzal a feltétellel, hogy az orvos-diagnoszta holisztikus megközelítést alkalmaz:
  • A hasüregi szervek ultrahangos vizsgálata információkat nyújt a májról, a csatornáiról, az epehólyagról, a hasnyálmirigyről, a lépről, vesékről, mellékvesékről, artériákról, a nyirokedényekről, a bélrendszer motorikájáról és állapotáról.
  • A kismedence szerveinek ultrahangos vizsgálata információval egészíti ki a képet a húgyhólyagról, prosztatáról, petefészekről, méhről, artériákról.
  • Az artériák és vénák ultrahangos vizsgálata (Dopler-vizsgálat) az érelmeszesedés által leginkább veszélyeztetett artériák állapotának meghatározására szolgál, a véráram minőségének megállapítása. Ez a vizsgálat információt nyújt a pangásos folyamatokról, és lehetőséget ad a vénák, vénácskák, és billentyűmechanizmusuk állapotának ellenőrzésére.
  • A pajzsmirigy ultrahangos vizsgálata segít a korai szakaszban feltárni a betegségeit, és az eredmény helyes értelmezése esetében információt nyújt az anyagcsere állapotáról.
  • Az ízületek (ízületi tokok) ultrahangos vizsgálata segít invazív beavatkozás nélkül információt kapni az ízületek állapotáról.
A diagnosztikában különleges helyet foglal el a szív vizsgálata, hiszen a szív a mi „motorunk”. Perifériás rendellenességek esetén pontosan a szív veszi magára az összes „ütést”, próbálva kompenzálni a fizikai funkciókat. Például: arteriális hypertóniánál a szívizom hypertrophiája jelentkezik. 
  • A szív ultrahangos vizsgálata információt nyújt a szív anatómiai elváltozásairól, és a funkcionális eltérésekről is. Ez a módszer a szív összes részének még kezdődő elváltozásait is megmutatja, a billentyűkét, az elválasztó falakét, informálja az orvost az artériás rendszer és tüdővezeték perifériás ellenállásáról.
  • A terheléses EKG már a korai szakaszban lehetővé teszi a szívelégtelenség diagnosztizálását, az angina pectorist, valamint a teherbírás fokának megállapítását, a cardiovascularis rendszer stressz terheléses szintjét.

A vér és vizelet laboratóriumi vizsgálata – a teljes szervezet funkcionális állapotának felméréséhez szükséges. Emiatt feltétlenül átfogó vérvizsgálat történik: hematológia, biokémia, hormonális, immunológiai, viro-bakteriológiai.

Összegezve a fenti módszerekkel kapott információt, a holisztikusan gondolkodó orvos lehetőséget kap:
  • Segíteni az egészséges embernek a betegségek megelőzésében
  • Gyorsan, természetes módszerek és gyógyszerek segítségével elhárítani a kialakulóban lévő betegséget
  • Szintetizálva az európai akadémiai orvoslás módszereit az ayurvéda ezeréves tapasztalatával, eredményeket elérni olyan esetekben, amikor a betegség még nem okozott visszafordíthatatlan károsodásokat a test szöveteiben és szerveiben.
  • Abban az esetben, ha a betegség már a krónikus szakaszban van, és a kísérő szövődmények egész sorát vonja maga után, az ilyen megközelítés lehetőséget ad a kiváltó ok feltárására és a szervezet erőit az okok megszüntetésére irányítani.

A komplex diagnosztika célja: nemcsak a helyes diagnózis felállítása, hanem kimerítő képet alkotása az összes szerv pszichoszomatikus állapotáról. Az effajta megközelítéssel lehetőséget kapunk az Ember gyógyítására, nem pedig a betegsége gyógyítására.

További kérdése van?