19 Jan 2016

A női anyagcsere

 

Kedves Nőtársaim! 

Szeretném Önökkel megosztani tapasztalataimat, mint ember, mint nő, mint anya és mint orvos is, aki több, mint tíz éve foglalkozik az anyagcsere-problémák kezelésével. A mai világban minden nő szeretne egészséges, szép, valamint túlsúlymentes lenni. És ez jogos elvárás önmagunkkal szemben. Igen, jogos, hiszen a szépség a siker előszobájába vezet bennünket.

Ha az ember könnyűnek érzi magát, sokat tud dolgozni, sikeres lehet a munkában. Amennyiben valaki vékony és nincs bővében a zsírszöveteknek, az nem csupán szép, de egészséges is. Ne feledjük: akinek nincs túlsúlya, annak normális a vérnyomása, az izületeivel sincs problémája, mozgékony, hajlékony, ha teherbe esik, könnyen kihordja a babát, s a szülés is lényegesen könnyebb a számára. Ezért van előnye annak, aki odafigyel önmagára, a táplálkozására, és mindent elkövet, hogy ne hízzon el.

Tudjuk, hogy a világon minden mozgásban van: forog a föld, mozgásban vannak a bolygók, változnak az évszakok stb.  Az emberi testben is minden mozgásban van, de amikor ezek a mozgások megváltoznak, diszharmónia alakul ki, a test pedig gyorsabban gyarapszik.

 Jing Jang filozófiája mindezt jól tükrözi, amikor arról értekezik, hogy minden nőnek az a belső mércéje, mennyire szereti önmagát. És mennyire szeret másokat? Ha túlságosan szereti magát, akkor ez a mérce eltolódik, és az ember többet fogad be, mint amennyit ad. És ez vonatkozik az étkezésre is. Ilyenkor az ember többet eszik, mint amennyire szüksége van. Amikor a mérce harmonikus, akkor többet adunk, mint amennyit befogadunk.  Persze az sem jó, túl sokat adunk, mert a mérce átbillen a másik oldalra, és az ember túlságosan legyengül.

A lelki, a spirituális harmónia mindenképpen elengedhetetlenül szükséges. Az említett többlet vagy hiány, semmiben nem tükröződik olyan jól, mint az anyagcserében, a metabolizmusban. Az anyagcsere folyamatán azt értjük, hogy a sejt, mennyi táplálékot képes befogadni membránján keresztül, és ezt a táplálékot mennyi idő alatt használja fel.

A táplálékkal a következő tápanyagok érkeznek a szervezetbe: zsírok, szénhidrátok, glukóz és fehérje. Ezekből elsősorban táplálékot nyer a szervezet, másodsorban felbomlanak, szintizálódnak. Az apró részecskék a sejtmembrán receptoraihoz ragadnak, amelyekből valamennyi ember eltérő mennyiséggel rendelkezik. Akinek több, annak gyorsabb az anyagcseréje (ez persze nem jelent egyet a gyors és gyakori székeléssel!). A nagyobb mennyiségű sejt-receptor azt jelenti, hogy a szervezet több táplálékot fogad be, és az gyorsan metabolizálódik. Akinek kevesebb a receptora, az kevesebb táplálékkal is beéri. Ha mégis több táplálékot fogyaszt, az csak lassan halad át a sejtjein. Nos, ez a lassú anyagcsere.

A lassú vagy a gyors anyagcsere nem áll összefüggésben a testsúllyal. Lehet valaki erősebb testalkatú akár gyors anyagcserével is. Vagy lehet valakinek lassú az anyagcseréje, mégis vékony testalkatú. Lehet valaki túlsúlyos, mégis kevesebb táplálékra van szüksége, mint annak, aki vékony. Ez öröklött tulajdonság. A lényeg, hogy a vékonyabbaknak lényegesen több receptoruk van, de így sem adható azonos tanács mindenkinek. Ha valaki hajlamos a túlsúlyra, akkor ne egyen… Nem, ezt így nem szabad mondani! Ez mindenkinél egyéni.

Adja magát a kérdés: akkor mitől hízunk? Általában attól, hogy ezeknek a receptoroknak a száma lecsökken. A sejtekhez pedig – étellel, vízzel, levegővel – megérkeznek a toxinok, a metabolitok, a tartósítószerek, az oxidánsok stb. A toxinok aztán elfoglalják a sejtmembránt,  és amit az ember ezután elfogyaszt, az már nem tud áthatolni rajta, csak mint egy raktárban, felhalmozódik. 

A másik ok az lehet, hogy az ember túl sokat eszik a meglévő receptoraihoz képest. Az éhség és az étvágy nem ugyanaz. Az ember lehet nagyétvágyú annak ellenére, hogy közben a valódi szükséglete ezt nem is igazolja, kevesebb táplálékkal is beérné a szervezete. Ezzel tisztában kell lenni, amit az ember vagy saját testének, szervezetének tanulmányozásával, vagy az orvostól szerzett ismeretekkel tud elérni. Ha valaki túl sokat eszik, és ezt a receptorok száma nem indokolja, akkor a felesleges anyagok az úgynevezett zsírdepóban csapódnak le és a szervezet hízásnak indul. Ha egyre több a lerakodott anyag a sejtmembránon kívül, ráadásul ez romlani, oxidálódni kezd, akkor a sejten kívül keresztoxidációk történnek,  megjelennek a polimerek, a lipidek, amelyek (előbb vagy utóbb) elfoglalják a sejtmembránt. A szervezet toxikussá válik, s az ember ekkor már hiába diétázik, a receptorok száma oly’ kevés, úgy lelassul a sejt-anyagcsere, hogy kis fogyasztás ellenére az ember hízik. Ilyenkor következik be a nőknél az a káros mechanizums, aminek sejtszintű stressz a neve. Ez azt jelenti, hogy amikor a sejt toxikussá válik, úgy érzékeli, mintha éhezne. Erről impulzust küld a központi idegrendszernek, amitől a teljes mechanizmus stresszhelyzetbe kerül. Ilyenkor az ember a szükségesnél többet eszik, és ez a többlet nem jut el a sejtekhez jut, hanem felhalmozódik a „raktárban”. Így alakul ki a cellulitisz (akár 20-30 éves lányoknál is), amikor a kötőszövetet átszövi a zsírszövet. Magyarul itt az állapot, amit hiába próbálsz diétával korrigálni, mivel a kicsi étel is a depóba megy.

Tehát akkor három oka lehet a hízásnak: 

  • Lassú az anyagcseréje és nincs, tisztában vele mennyit kell ennie.
  • A hízás oka a szükségesnél nagyobb táplálékfelvétel.
  • Sok toxin, metabolit van a sejtek között, ami érzéketlenné válik és minden depóba meg.

Mind a három esetben orvosi segítségre van szükség a nőnek. És itt hangsúlyozom, hogy a nőknek, mert náluk a hízás okozta zsírgyarapodás megnövekedett ösztrogén termeléssel párosul. Ez a hormon tovább serkenti a zsírképződést éppen azokon a helyeken, amelyek egyébként is ösztrogén-gazdag területek: mell-tájékon, hónalj alatt, a comb felső részén és a medence körül. 

Sokszor azt kérdezik női pácienseim: „Doktornő, ez hormonális? Mert az orvos azt mondja nekem, hogy nem”! De igen, ez már hormonális! Még pedig attól a pillanattól, ahogy a fölösleges zsír gyarapodásnak indul. Ilyenkor hiába ajánlják a nőnek, hogy tornázzon, fusson – nincs eredmény, mivel kialakult egy több lépésből összetevődő zavar, amelyben érintett az anyagcsere.  Ehhez még hozzájárul, hogy a nő folyamatosan figyeli magát, és látva az eredménytelenséget, kialakul benne egy pszichés zavar is, amely egyeseknél bulémiához vezet. 

És ez a legfontosabb kérdés: hogyan küzdjünk ellene?

 

Kedves Nőtársaim!

Nem szabad addig várni, amíg észrevesszük, hogy valami nincs rendben. De mit tehetünk? Mindenekelőtt meg kell ismerni magunkat! ki vagyok? Milyen vagyok? Mire számíthatok? Hogyan táplálkozzak? Mit tehetek annak érdekében, hogy elkerüljem a fenti leírt problémákat? 

Napjainkban sajnos számos olyan tényező létezik körülöttünk, hogy a rendellenességek gyorsan kialakuljanak. A klasszikus tankönyvi modell azt állítja, hogy az emberi szervezet saját magát regenerálja, tisztítja! Ez a megállapítás igaz is! De csak addig, amíg nem találkozunk az ösztrogén gazdag tartósító szerekkel, a cukorral, a sok-sok édességgel. Addig, amíg környezetünket nem teszi tönkre a szmog, nem kerülünk gyakran stresszes helyzetbe, nem kell kényszerűségből erőnkön felül teljesíteni munkahelyünkön, nincs számítógépezés éjjel nappal. A felsoroltak hiányoznak az idealizált klasszikus tankönyvi modellből, viszont gyors tempóban juttatnak el olyan egészségügyi problémákhoz, amelyekre a nőknek hatványozottabban kell figyelniük, ezeknek ellenállniuk.

A világot megváltoztatni, a globalizációt megállítani nem tudjuk! Azt viszont tudjuk, hogyan védekezzünk ártalmas hatásai ellen! És én ezt szívesen meg is beszélem Veletek. A folyamatot három részre kell osztani:

  • A nőnek tisztában kell lennie, ki is ő valójában?
  • Ha rendellenesség kialakulófélben van, vagy már ki is alakult, azonnali lépéseket kell tenni annak megakadályozása érdekében!
  • Amikor ez már hormonális zavar, kezelni kell!

Tíz éves tapasztalatom azt mutatja: nincs egyetlen ember sem, aki ne lépett volna a gyógyulás útjára a kezelést követően. Viszont mintegy harminc százalékuk egy idő után visszaesett, még pedig türelmetlensége és a kísértések okán. Aki maradéktalanul betartotta az utasításokat, kivétel nélkül meggyógyult.  

Azokkal viszont nem áll szándékomban foglalkozni, akiknek ideális a testfelépítésük (a konstitúciójuk), és csak kitalálják, milyen jó lenne 5-10 kilót leadni. Mesterséges anorexia-gyártáshoz nem statisztálok. 

Hozzám forduló nőtársaimmal mindent elkövetünk majd egészségük visszaállítása érdekében, hogy bőrtónusuk, izomtónusuk kiváló legyen, hogy legyen erejük, energiájuk és frissen működő agyuk. Erre dolgoztuk ki a Panchakarmából álló programot és a tisztító eljárásból, illetve test- tónus rehabilitációs programot, amit női Rasszajanának neveznek. Ezt immár több mint tíz esztendeje alkalmazzuk nagy-nagy sikerrel.

Mindenekelőtt egy előzetes konzultációra van szükség, hogy eldöntsük: Önnek mi a leghasznosabb, és ez alapján mit javasolhatunk Önnek. Kérem, bizalommal forduljanak hozzám, hiszem én és a CALENDULA Klinika minden munkatársa örömmel áll az Önök szolgálatára.

Szkopincevné Dr. P. Diána